A szembesítés(ek)

A leghatásosabb és egyben legrosszabb szemrehányások azok, amelyekből mindig a legerősebb mondat marad meg. “Félek tőled…”.

Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy az az ember fél tőlem, akinek egyáltalán nem kéne. Sosem ütöttem meg pedig mindig provokál. Muszáj kiírnom magamból, mert 3 napja, amióta kimondta, hogy fél tőlem a nap 24órájában rettegek. Már én is félek magamtól. Jól tudom mikor fél tőlem…a legfájóbb, hogy pont akkor. Ám én azóta teljesen kifordultam önmagamból. Képtelen vagyok a szexre gondolni. Fájdalommal tölt el minden perc, amit azzal töltök, hogy gondolkodom, hogy mit engedhetek meg magamnak és mit nem.

Elképesztően szeretem. Érte megpróbálnám szex nélkül. Ő is tudja hogy nem szeretem a mini “cölibátusokat”, ezért újabb félelmekkel gyarapodott. Fél, hogy elveszít, ha nem fekszik le velem.Én én nem…én nem ilyen vagyok. Félek. Félek, hogy elhagy. Félek, hogy megunja a félelmet és elmegy. Itt hagy, hogy egyedül rettegjek tovább önmagamtól.

Bizonyára aki 3napja látja életnek álcázott csendes lelki összeomlásom, észrevette, hogy reggel álmos vagyok, később ingerült és bunkó.

Kedves osztálytársam, 3 napomban 8órát aludtam összesen. Az éjszaka további részében átadtam magam a csendes zokogásnak. Csak hogy fel ne keltsek senkit.

BASZD MEG

Tombolok. Még sosem voltam ilyen mérges rá.

Egyszerűen csak annyit tudok neki mondani hogy bassza meg.

Bassza meg, be, meg ki, ide meg oda, össze meg vissza, ahogy csak akarja, de a bassza mindenképpen legyen benne.

Letelt az 10perces álomhatár, ami után már nem szoktam rá haragudni, de most nem megy. Nem tudok nyugodtan gondolkodni. Inkább nem is írok neki, mert csak megbántanám.

Most valahogy a billentyűket is hangosabban ütöm le.

Nem tudom mi van velem, de most nagyon megbántott.

Hagyjuk is megint csak picsogok.

Nem akarok bántani senkit, legfőképpen őt nem.

Annyi érzelem

A szerelem olyan érdekes. Olyan gyomorforgatóan undorító és mégis imádnivaló. Olyan, amit mindenki szid, pedig titokban mindenki szerelmes akar lenni. Mindenki el akar merülni a felhők felett lévő óceánban, mindenki orra akar bukni a tömény rózsaszín ködben, mindenki mocskosan akar szexelni, hogy utána érzelmektől fűtve szeretkezhessen, mindenki vágyik a 75. plüssmacira és a 100elhervadásra ítélt vörös rózsára…

És én ezeket mind meg is kapom életem szerelmétől, csaaaaaaaaak ő rá akart engem vezetni arra, hogy ő nem életem szerelme, mert nem “Úgysem bírod ki melleteeeeeeem”… úgy csinál, mintha elviselhetetlen hárpia lenne.

Néha tényleg kicsit hisztis, de csak be kell tudni annak hogy nő, rálökni az ágyra vagy neki nyomni a falnak és már el is felejti hogy a büszkesége miatt tovább kéne puffognia, mint egy hörcsög.

De “sajnos” a mi kapcsolatunk már elért arra a szintre, ahol az én képzelőerőmet már meghaladja, hogy a jövőmben valamit nélküle képzeljek el.

Én leszek, akivel összeköltözik, ahogy csak lehet.

Én leszek vele ott az egyetemen.

Én leszek ott mikor kirúgják a munkahelyéről, mert a héten már harmadszorra késett el, holott még csak szerda van, majd szánakozom, mert nem hagytam aludni.

Én leszek annak a takarónak a büszke tulajdonosa, amelley minden éjjel közösülni fog az ő takarója.

Én leszek az a lány, aki a fél éjjelt végig szenvedi, hogy le ne essen az ágyról, mikor ő éppen polipot játszik és én vagyok a célpontja.

Én leszek az, aki kiszökik mellőle reggel hogy kávét főzzön mire ő felkel.

Én leszek az, aki (részegen) hányás közben fogja a haját.

Én leszek, aki megkéri a kezét mire ő könnyes szemekkel igent mondd nekem és a nyakamba ugrik.

Én leszek vele, amikor megszüli az első kisbabánkat.

És ő lesz az, aki fekete özvegyként áll majd megtörten a temetésemen.

Sajnálom, de tovább nem tudom sorolni, mert elragadtak azok a csúnya érzelmek.

Legyen annyi elég, hogy aki őt akarja, annak a halott, hideg tenyeremből kell kifeszítenie a gyönyörű kezét, amit legalább olyan szeretettel és odaadással kell megfogni minden alkalommal, ahogy én tettem annak idején milliószor.

De el kell hogy keserítsek mindenkit. Ha én távozom, a szíve lesz a kísérőm.

 

Ananász chips

Mindig indulatból akarok írni. Csupa fájdalomtól tocsogó dühtől. Akarom, hogy ha véletlenül elolvassa, tudja mit éreztem akkor, amikor ezeket írtam. Érezzen bűntudatot, hogy hány alkalommal bántott meg és én még csak nem is mutattam ki neki. Érezzen megbánást, amiért én ezt mindig elnéztem neki, ám ő soha nem hunyna szemet, ha én tenném ugyan ezt. Érezze ugyan azt a fájdalmat, mint én. Érezzen félelmet, hogy akár el is veszíthetett volna. Végül azonban érezzen megkönnyebbülést, hogy ezek ellenére én mégis mellette vagyok. Mindenki eldöntheti, hogy megérdemelten vagy sem.

De aztán mindig eszembe jut hogy nem szabad eszeveszett írásokba kezdeni, elvégre ti olvassátok minden gondolatomat.

Ismét…

Ismét sírok, a remegés ismét belülről jön. Ismét megbántottál, ismét úgy csinálsz, mintha észre sem vennéd, pedig ismét szánt szándékkal csináltad, a lényeg, hogy a szívem ismét darabokban van miattad. Azzal a fájdalommal, amit okoztál ismét több lettem. Ismét érzékenyebb lettem, ismét nagyobb hülyét csinálsz belőlem, napról napra egyre nagyobbat, és ami a legelkeserítőbb ismét nagyobb lett a szerelmem irántád. Ismét jobban akarlak, mint tegnap, minden könny cseppel ismét nagyobb szerelmünk óceánja, mely részemről kiapadhatatlan.

Elegem lett az ismétekből… megmutatja mekkora balek vagyok.

Az érzéseim kifejezhetetlenek, egyszerre undorodom tőled és magamtól is, közben az életemet adnám, hogy te boldog légy, velem vagy nélkülem.

Jobb ha most csendben, könnyezve tanulok a földrajz röpkére…

Kezdjük Ádámnál és Évánál

Kezdjük a sztorit a legeslegeslegelején, hogy azért mégis kerek legyen az olvasatlan blogom.
Mikor még egy kis taknyos, befolyásolható ovis voltam nagy kerek kék szemekkel bámultam, ahogy a pihentagyú családom a kupakot pupakként könyveltette el velem.
Na igen én már azoknál a pupakoknál is tudhattam volna, hogy lehet hogy nekem nem az ellenkező nem felé kéne kacsintgatnom, de neeeem én ringattam magam a szép heteró álmokba, melynek meg is lett a gyümölcse: az első ovis pasim. Juuuuuuuj a mai napig a legromibb kapcsolat. Mindenki tudja milyen az, mikor a választottad anyukájától kapsz bögrét és plüssmacit, mert a törpe lovagod attól is retteg, hogy a kezedet megfogja, de azért a kerítésen át megcsókolt áám:)
Viszont még mindig megvan a bögre is és a maci is

Az ovis éveimet tehát kapcsolatban töltöttem el, ami eléggé meghatározta a későbbi sorsomat ugyanis kapcsolatból estem kapcsolatba

Hát mára legyen ennyi

 

Amúgy ezen a héten találkoztam vele…nem emlékezett rám…:D

Helló Világ!

Helló Világ,

Úgy érzem most jött el az idő, hogy kiteregessem a gondolataimat és a tapasztalataimat.
Bejegyzéseim kemények lesznek, mint az a bizonyos hipermarket kiflikéi, és őszintébb, mint a cicanadrág, ugyanis felettébb nyugtat, hogy az olvasóim lélekszáma egyenlő a nullával.

Magamat igen jól el fogom szórakoztatni, ahogy érzem, amíg nem lesz rajtam egy kedves olvasó biztató nyomása sem.
Sok sikert magamnak és katonaszerencsét.


Kicsi throwback
Ha hiányolsz valamit:
Időrendi sorrend
2017. február
h k s c p s v
« jan    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728  
Kategória